Egyiptomi nászút - Sharm el-Sheikh

2005-ben a párommal nászútra utaztunk Egyiptomba, Sharm el-Sheikh-be, ami a nászút tényén kívül is sok élményt nyújtott számunkra. Népszerű úticél lévén átszállás nélkül utaztunk Budapestről. Sajnos csak késő este értünk oda, ráadásul a hotel, ahol laktunk (Radisson SAS) az egyik legtávolabbi volt a repülőtérről, és egy busszal vittek mindenkit a szállóba, így mire mi is megérkeztünk, igen késő lett, de még éppen sikerült elmennünk vacsorázni. Vacsora után lementünk a tengerpartra, de holdfény nem volt így semmit nem láttunk, csak hallottuk a tenger zúgását, bár elég különös hangja volt, mert a hullámzást a távolból hallottuk, mintha valami megtörte volna a hullámokat, de hogy mi, arra ekkor még nem volt válasz.

Másnap csodálatos napsütéses (ez Egyiptomban nem meglepő :-) reggelre ébredtünk így a végére járhattunk, hogy mit is hallottunk előző este. Kiderült, hogy az egész partszakaszon, ameddig a szem ellát egy korall párkány húzódott, kb. 50 m szélességben. A korallpárkányra is befolyt a tengervíz, de sehol nem volt mélyebb, mint 20-25 cm. Egyiptomban nagyon vigyáznak a természeti kincsekre, beleértve a korallokat, halakat, kagylókat, így erre a korallpárkányra nem lehetett rámenni, cserében építettek egy mólót egészen a tengerig, ezen lehetett megközelíteni a mélyebb vizeket. Apropó, mélység. Csak hogy el lehessen képzelni: a korallpárkány kb. 50m szélességű volt 20-25 cm-es vízmélységgel, majd hirtelen, mint egy szakadék jött a mélység. Azt mondták, a móló végén 30 m körüli volt a vízmélység, mindenesetre a tengerfenék nem látszott, pedig nagyon tiszta volt a víz. Olyannyira vigyáznak a természeti kincseikre, hogy a repülőtéren külön átvilágító van a mésztartalmú dolgok (korallok, csigák, kagylók, kövek, homok) kiszűrésére, és ha valaki ilyesmiket próbálna meg kivinni az országból, legjobb esetben is komoly pénzbüntetésre számíthat.

A Vörös-tenger élővilága egyszerűen lenyűgöző, de az elképesztő az, hogy nincs szükség búvárfelszerelésre vagy hosszú hajókázásra tengeren, hogy bárki élvezhesse a csodálatos látványt. Lementünk a mólón, bementünk a vízbe, egy búvárszemüveggel és pipával "felfegyverkezve" (snorkeling) és ott volt előttünk minden, a legkülönfélébb színű, formájú, méretű halak egész serege. Csodálatos volt.

A Radisson SAS hotel nagyon szép volt, egy nagyobb főépületből és számos kis egyszintes sorház szerű épületből állt. Bár eső nagyon kevés esik Sharm el-Sheikh-ben és általában Egyiptomban, mégis a hotel kertje tele volt szebbnél-szebb növényekkel, virágokkal, sőt a kerten vízesésekkel tarkított kis patakok folytak keresztül, így az összkép lenyűgöző volt. Ugyanez sajnos nem volt elmondható a hotel konyhájáról. Legnagyobb szerencsénkre viszont reggel és este is sütöttek palacsintát, amit jól tettek, mert így ez egy biztos pontja lett az étkezéseknek. Persze próbálkoztak ők, volt olasz nap, mediterrán nap, barbecue, de egyik sem sikerült túl jól. Azért éhen egyszer sem maradtunk.

Egyiptomban számos fakultatív program is elérhető. Aki szeret búvárkodni, annak érdemes, aki nem, ajánlom próbálja ki az üvegfenekű hajót. A látvány hasonló, de nem lesz vizes a lábunk. A napfelkelte megcsodálása a Mózes hegyről (a Biblia szerint Mózes itt kapta meg az Úrtól a tízparancsolatot) szintén olyasmi, amit nem érdemes kihagyni, persze ez hosszú (kb. 3000 lépcső => 2-3 óra) sétát jelent a töksötétben a hegyen (mivel napfelkelte előtt fel kell érni). Aki nem bírja a sétát, ne aggódjon, a sétaút mellett számos "teve-parkoló" található, ahol a helyi beduinokkal megalkudva fel is tevegelhetünk a hegyre. Zseblámpát és melegítőt viszont mindenképpen vigyünk magunkkal (no comment). Egyébként nem is annyira a napfelkelte, ami megéri, hanem a túra és a csodálatos panoráma, ami elénk tárul a hegy tetejéről. Napfelkelte után leereszkedtünk a hegyről a Szent Katalin kolostorig. A kolostort – ahol még ma is élnek szerzetesek – Szent Heléna emeltette a szent, égő csipkebokor helyén. Itt találhatók a világ legrégebbi, kiállított ikonjai. Az út visszafelé Sharm el-Sheikbe nem túl izgalmas (Egyiptom e része ugyanis nagyobbrészt kietlen kősivatag), de legalább hosszú.

Kairó – bár voltak, akik a csoportunkból elmentek Kairóba, de szerintem ezzel nem érdemes próbálkozni innen, mert nagyon messze van. Bár a Gízai piramisok talán megérik a hosszú utat (oda-vissza, a piramis- és múzeumlátogatásokkal együtt 24 óra). Helyette viszont nagyon ajánlott, a Ras Mohamed nemzeti park.

Aki az utazási irodák szervezett útjait nem kedveli, hanem inkább maga kerekedik fel megismerni az országot, legyen nagyon óvatos. Bár a tengerparti városokban a közbiztonság kifogástalan, Egyiptom belső részein állítólag élnek kevésbé turistabarát beduin törzsek, akikkel nem jó összeakadni. Persze lehet, hogy ezt csak azért mondják, hogy a turisták ne bóklásszanak csak úgy a sivatagban.

Közhely, de tanuljunk meg néhány szót arabul, megéri. Ha csak köszönni tudunk, már úgy megörülnek neki a helyiek, hogy érezhetően egész másképp állnak hozzánk és rögtön elkezdenek további szavakat tanítani. Persze gyakorlati haszna is van a "nyelvismeretnek": könnyebben lehet alkudni, főleg ha számokat is ismerjük (persze ezzel könnyen el lehet csúszni). Néhány szó, amire emlékszem (fonetikusan): sukrán - köszönöm; maszaher - jó reggelt; szabaher - jó estét; maszalama - viszlát (búcsúzásnál); szalem álejkum - jó napot (üdvözlésnél); álejkum szalem - jó napot (válasz az üdvözlésre); lá - nem. Ez utóbbi különösen fontos. A hajókiránduláson egy arab kísérő mindenáron ránk akart sózni egy sapkát (bár látta, hogy mindkettőnkön volt már egy). Sehogy sem sikerült lerázni, végül azt mondtam neki: "lá lá sukrán". Láss csodát, elmosolyodott, megkérdezte honnan jöttünk, megveregette a vállamat és továbbállt.

Nos, ennyi volt Egyiptom és Sharm el-Sheikh.

© 2006 Albumom.com - Utazás, Képek. Minden jog fenntartva. Albumom.com Felhasználási feltételei és Adatvédelmi szabályzata
Médiaajánlat - Reklámozzon az albumom.com-on.